Versek :)

"Köszönök mindent, mit tőled kapok,
Érzek valamit, de bizonytalan vagyok..

Minden napon rád gondolok,
Legyen reggel, nappal vagy éjszaka.

Arcod mindig itt van előttem,
S csókod érzem ajkaimon. 

Szemeid tükrébe mikor belenézek,
Látom az arcomat.

S köszönettel tartozom neked,

Mert visszahoztad boldogságomat. 

Életet adtál nekem, egy csodálatos életet,
Melyet neked köszönhetek.

Ezért igazán őszintén szeretném elmondani,
Boldog vagyok, hogy veled lehetek.

Köszönök mindent, mit tőled kapok,
Az érzést, melytől ember vagyok..."

Aludt a park, aludt a város...
Szomorú voltam, és nagyon magányos..
...Csak a csillagok sétáltak velem,
És szívemben az a régi szerelem....
Aztán némán átkarolt a Hold...
Neked eddig csak Ő udvarolt...
Ketten voltunk: Te meg Én,
Mint az Éjszaka és a Fény!
Ott álltam és attól féltem:
A kiadó helyet szívedben lekéstem,
Mikor valahol messze-messze,
Egy dalt dúdolt a csillagos este:
Néha még, most sem hiszem el!
 Ami velem megtörtént, hisz
A Hold némán átkarolt,
emlékszem: csillagos este volt,
mikor a szerelem szembejött,
és a szívembe költözött!
Tudod, sosem hittem el,
valaha másé is leszel,
érzem, örökké imádsz,
és csak rám vágysz!
Éreztem, nem tévedtem,
Hisz a sors akarta így, nem a véletlen...
Elmúlt sok tavasz, elmúlt sok tél:
De örökre a szívembe költöztél...
Itt maradtál, hogy vigasztaljál,
Vérző sebeimre vigaszt adjál...
Bár emlékszem, attól féltél,
Véletlen hozzám ne érjél...
Most a karjaimban tartalak,
Így nyugszik le, és kel fel a Nap...,
S azóta is, valahol messze-messze,
egy dalt dúdol a csillagos este:
Hold némán átkarolt,
emlékszem: csillagos este volt,
mikor a szerelem szembejött,
és a szívembe költözött!
Tudod, sosem hittem el,
valaha másé is leszel,
érzem, örökké imádsz,
és csak rám vágysz!

Éjszaka három óra van,
De messze elkerül az álom
Miközben a takarót magamra húzom,
Rá gondolok s hozzá vágyódom!
Úgy szeretnék most is vele lenni,
Ez egy szép álom, de olyan jó hinni
Ha most mellettem feküdne
Szívem oly hevesen verne,
Átölelném szorosan
Pici szájára csókokat lehelnék,
S fülébe súgnám: Szeretlek!
…még csak két nap telt el
Mióta utoljára láttam,
De lekem többnek tűnt
S lelkem létezni megszűnt…
Csak testben vagyok itt
A gondolatom messze nála kóborol
Olyan jó lenne most őt átölelni,
S soha többé el nem engedni,
Tudom, ő is ez akarja,
S hamarosan eljön a kettőnk napja,
Mikor egymás mellé bújva
Merülhetünk mély álomba.

Vajon milyen lehet
Egy felhőn ülni
S nézni le Rám,
Tudni, hogy soha
Nem ölelhetsz már.
Vajon milyen lehet
Odafenn lenni
Sok lélek között
A dolgodat tenni....
Vajon milyen lehet
Ábrándokat szőni
És tudni, hogy már soha
Nem fogsz visszajönni.
Vajon milyen lehet
A felhők felett szállni,
Állandóan remélni,
S mindig csak várni!

Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

"Nem tudom már
Ébren vagyok,vagy álmodom?
De  mindig boldogság vár
Válladon!
Szeretem látni ölelő karodat,
Szeretem érezni,ahogyan simogat!
Szeretem látni két szemed,
Mely mintha látná lelkemet!
Ha hozzámérsz,
Mintha erős vihar tomboló szele érintene,
Mellyel szívemben mély érzéseket keltene!
De távol vagy,
Csak várok Rád,hallgatag!
Kopog az eső az ablakon,
Csak várok és hallgatom!
Dörög,villámlik,úgy fognám
Most kezed,
Hozzád bújva,csakis Veled!
Veled boldogabb lenne az élet,
Bár Veled tölthetném az EGÉSZET!

Aki eljön értem ha kérem,
Aki velem szárnyal az égen,
S ha Ő nincs nekem végem."

Rám néztél.....
Gyönyörű szemedben kíváncsiság....
mely hívott lelked mélyére,
s mely utat pillanatok töredéke semmissé tett,
nem is létezett talán...
csak én éreztem szemed melegségét
...és fürödtem bambán,
míg gondolataim dörömböltek tehetetlenül...
Elvarázsoltak arctalan szavaid,
s most itt állsz,látom arcod is.
szavaid próbálnak beléd kapaszkodni,
melyeket egyszer nekem adtál,
s én látom zavarod,mi az enyém is,
te nem tudod,elvedd,vagy visszaadd.
Hát így álltunk ott....
S most kusza gondolataim rendezgetem,
képzeletem színes képletté vált,

már látlak benne,s meg kell fejtenem.

"Elmondom Neked

Füledbe súgom, ha akarod, csak
Öleljen gyengéden szerető karod,
Simogassa bőröm, mint a selyem,
Ne menj még el, maradj velem!

Elmondom hát mitől féltem,
Mi volt amit mindig kértem.
Legyen szerelem a szavak mögött,
S maradjak szívedben én az örök.

Bolondos lelkem még boldog lehet,
Ha csalfa mosolyod újra rám veted,
Csak csillogjon ismét angyali szemed,
S zengje az ajkad, hogy még szeret.

"Mikor először megláttam szemedet
elhittem tényleg tükrözi a lelkedet
Mikor először simogattam arcodat
tudtam nehéz lesz megvívni harcomat
mikor először megfogtam a kezed
nem akartam máshol lenni csak veled
mikor először megpihentem váladon
akkor lettem szerelmes válalom
mikor először megöleltem testedet
szebbet nem rajzolhat képzelet
mikor először megcsókoltam ajkadat
izzot körölöttünk a röpke pillanat

mára csukott szemmel látom szép szemed
és tükröződik belőlle a szeretet
ha olykor olykor megsimítom arcodat
mosolyod ezernyi szépet tartogat
mikor egymásba fonodik két kezünk
tudjuk hogy együtt bármit elérhetünk
ha váladra hajtom a fejem jól tudom
ott megnyugszom s csak szépet álmodom
mikor átölelsz érzem hogy féltelek
belegondolok mi lenne ha nem lehetnék veled
ha csókollak mintha megállna az élet
s ha meghalnék tudom akkor is szeretnélek

"Kicsim egyetlen szerelmem
Hozzád szól e gyönyörű versem
Neked írom eme kis sorokat
Veled alkotom a hosszú pillanatokat

Nézem a szép tested
Látom a gyönyörű lelked
Érzem a pici szíved

Te vagy szívem egyetlen lakója
Te vagy testem egyetlen birtoklója
Soha nem feledlek egy percre sem
Kívánlak de nem vagy itt mellettem."

Szerelem ♥

Amikor vele vagy, amikor öleled, amikor csókolod, amikor érzed az illatát, amikor fogja a kezed, minden probléma megszűnik körülötted. Csak arra gondolsz, milyen jó vele, a pillanatra, amikor úgy csókol, mint még senki ezen a világon, amikor olyan szorosan ölel magához, mintha soha nem szeretne elengedni, úgy érzed te vagy a világ legboldogabb embere. Semmivel nem foglalkozol csak vele, csak a pillanatnak élsz.

Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít milyen színű a haja, milyen magas. Idővel, sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét.

Sosem ismertem olyat, aki megtudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával. Sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni. Sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először. Sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. Sosem ismertem olyat, akibe ilyen szerelmes tudtam volna lenni, amíg rád nem találtam!

MIKOR MEGÖLEL | és érzed, hogy dobog a szíve, érzed az illatát, ott van melletted, nem akarod elengedni, LEÍRHATATLAN !

Azt hiszem ha valakivel együtt vagy, annak az a lényege, hogy amikor vele beszélsz, semmi más nem számít, és amikor épp a legrosszabb kedvedbe vagy, akkor is tetszel neki, akkor is beszélni akar veled és akkor is törődik veled.

Találd meg azt, Kivel boldog lehetsz. Ki boldoggá tesz, Ha Vele lehetsz!Együtt lehess azzal, Ki Téged keres. Találjatok egymásra, Ha szólít az idő. S legyen Ő,az Igazi Nagy Ő.

Bármerre járok, mindig csak te jársz az eszemben. Bármerre járok, mindig ott vagy bent a fejemben. Bármerre járok, bármerre járok, hidd el nekem baby, én rád bármeddig várok.

~Kb így érezhettem magam az első csókomnál...Félénken, és ügyetlenül akár egy kisgyerek....Azóta mindideáig nem éltem át hasonlót, de te is tudod hogy mikor az elsőt kaptam tőled, meghátrálva csodáltam a pillanatot, nem hittem el hogy megtörtént....Újra ügyetlen voltam, és megszeppent... Felébresztetted bennem a szeretetre éhes gyermeket, és azóta csak tombol, tombol bennem.Csak a te csókod éltet... Szeretlek!:$$

Mindig arra gondolj: a nagyon szeretlek kijelentésre az a leggyönyörűbb válasz: én pedig érzem, hogy nagyon szeretsz !

Már akkor tudtam, hogy szerelmes leszek beléd, amikor már felvidítottál a puszta jelenléteddel ... !

Vegyes,hosszabb idézetek

Én is szeretném.Mindennel együtt szeretném.Az értelmetlen civakodásokat,a hosszú sétákat,az éjjeli telefonálgatásokat,a jó reggelt üzeneteket.Aranyos képeket szeretnék veled,fogni a kezedet,vacsit csinálni neked,kicsimnek hívni. A viccelődéseket,a bírkózásokat,a harcokat. Egyike szeretnék lenni azoknak az elválaszthatatlan pároknak,akiktől az emberek azt kérdezik "Ti még mindig együtt vagytok?". Ez az amit szeretnék. Veled! ♥

Komoly kapcsolat...?Én nem komoly kapcsolatot akarok. Tudod mit szeretnék?Egyetlen dolgot,boldognak lenni, a másik felemmel,aki nem teherként éli meg mindezt.....aki nem érzi rabságnak,hogy kapcsolatban van velem,aki szabad lehet mellettem,akivel elmehetek sétálni,akivel beülhetek egy kávézóba,akivel elmehetek egy moziba,akivel együtt fotózunk,jókat beszélgetünk,iszogatunk,nevetünk,elmegyünk bulizni,jókat szeretkezünk,fantáziálunk,megvalósítjuk,összebújunk,elmegyünk nyaralni,elmegyünk egy jó baráti társaságba,és még folytathatnám....és mindezt úgy,hogy mindkét fél megtarthatná a saját életét....a saját barátait...jövünk-megyünk,együtt is,külön is!

Tudod mit szeretnék?

Feküdni a karjaid között,beszélgetni,nevetni veled,azután pedig a szíved dobbanását hallgatva elaludni...♥

Szóval szereted? Tudod mi az,szeretni? Mikor valaki a könnyeit adja más mosolyáért. Nem az,hogy mikor neki úgy van kedve eldobja,mikor pedig úgy,akkor visszahívja,újra belerúg,belemar,eltiporja ami köztük van. Ez nem szeretet. Tanuld meg a különbséget szeretet és használat között...

És ne tedd tönkre...

Még mindig hiszek benne,hogy egyszer csak hirtelen írsz nekem és bevallod az érzéseidet,amiket eddig elrejtettél. Ugyanazokat,amiket én is érzek. Hogy emlékszel minden kis aranyos dologra,amit érted tettem,és minden butaságra,amit mondtam. Hogy csak úgy írsz és azt mondod,én vagyok az egyetlen,akit akarsz. Az egyetlen,akire gondolsz. Szeretném,ha azt mondanád,hogy az egyetlen ok,amiért elmentél,hogy féltél az érzéseidtől,vagy túlságosan is akartál engem. Csak valamit,ami még mindig odadadná a legcsekélyebb darabka reményt.

Sajnálom...Sajnálom,ha én nem írok Neked,akkor te sem írsz,mert neked a büszkeséged mindig fontosabb,mint én. De tudod mit? :) Hagyjuk is a fenébe. Nyert a büszkeséged,beleuntam,hogy állandóan én írok. Furcsa,de megutáltattad magad velem, csupán azzal,hogy nem írtál. És furcsa,de ÖRÜLÖK NEKI,hogy így alakult.

-Hiányzol.

-Te is hiányzol.

-Akkor gyere ide. Szeretnék még egy éjszakát. Melletted szeretnék aludni mégegyszer. Érezni akarom a szívverésed. Azt szeretném,hogy a fejed a mellkasomon legyen,és a kezeim körülötted. Úgy szeretnék csinálni csak egy éjszakára,mintha nem basztuk volna el az egészet. Mintha még mindig az enyém lennél.

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy fiú látni akar,ő keres. Ha veled akar lenni,megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára,tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is,akinek a figyelméért harcolni kell,az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés,játszma,és buta hisztériák nélkül,tisztán csak úgy belehuppanak az öledbe,amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy,hagyd. Ha megteszi,fogadd el. Aki elmegy,az nem a tiéd!

Engedd meg,hogy felfrissítsem a memóriád. Én voltam az egyetlen,aki meghallgatta a próblémáid. Én voltam az egyetlen,aki figyelt rád. Csak én álltam melletted,amikor mindenki mondta,hogy hagyjalak. Én álltam ki érted. Én voltam az egyetlen,aki szeretett,annak ellenére,hogy semmi okot nem adtál erre. Én voltam az egyetlen,aki ott volt neked,amikor senki más...

Figyelj, tudom,hogy elszúrtam. Nem mentegetőzöm,mert tudom,hogy hibáztam. Viszont azt is tudom,hogy nekem csak te kellesz,és addig fogok küzdeni,amíg meg nem bocsájtasz nekem.

Ma este is vele álmodtam...Csak tudnám miért?! Miért jár mindig ő a fejemben?! Egész nap várom,hogy írjon,de ő 1 óránként ír...Vagy csak nekem tűnik annyinak? Miért várat így meg? Talán ő nem érzi azt,amit én? Nem tudhatom.. De a bókolásai meg minden arra mutat,hogy tetszem neki..De amikor mindig egy  találkozásra kerülne a sor, lemondja előtte 2 órával...Fél tőlem! Valószínüleg fél..De mitől? Mit tehetek vele?  Vagy csak a szerelemtől fél..Hogy szerelmes lesz belém és utánna fél elveszíteni. Fél attól,hogy én leszek a mindene,hogy mindenhol engem fog látni és ölelget,lágy csókjaival kényeztet. Fél tőle. Fél a szerelemtől. Akárcsak minden ember.

Csak nézni,ahogy a dolgok megváltoznak,miközben te csak annyit akartál,hogy a régiek maradjanak. Vicces,de butaság is,hogyan akarsz egyszerre mindent és semmit. Őrültség,amikor elakarod engedni,de még mindig kitartasz mellette,és amikor pedig tovább akarsz lépni,de ott maradsz,ahol elkezdted. Amikor az érzések jönnek és mennek és nem tudod eldönteni,hogy mit akarsz. Amikor annyi mondanivalód van,de nem tudod,hol kezd el. Amikor annyira akarod őt az életedben,de csak annyit tehetsz,hogy egyre messzebbre és messzebbre lököd magadtól. Nehéz visszagondolni,hogy milyenek voltak a dolgok régen,aztán rájuk nézni,hogy milyenek most,és ráébredni,hogy a dolgok már mások és soha nem lesznek már ugyanolyanok,mint akkor.

Az ember csak akkor szerelmes,ha valami elérhetetlen után vágyódik. És most nem a plátói szerelemre gondolok. Az más. Arra gondolok,amikor nem tudod megfejteni a másikat,nem tudod ő mit gondol,mit érez,de azt tudod,hogy van valami. Aztán mégsem történik semmi. Eltervezel valamit,megálmodsz pillanatokat,találkozásokat,mondatokat,vallomásokat,csókokat,öleléseket,és nem történnek meg. Soha sem az történik,amit eltervezel. És ilyenkor mit érzel?  Hatalmas csalódást. Összetörsz,lehet,hog nem tudatosan,de folyton csak azt kérdezed magadtól vagy az élettől: -Miért nem történik meg végre egyszer úgy,ahogyan én tervezem. Annyira boldoggá tenne...

Anyu !
Köszönöm, hogy megszülethettem, és mikor karjaidban voltam, mosolyogva elsírtad magad. Köszönöm, hogy felneveltél,és hogy mind végig nagyon szerettél. Köszönöm szépen azokat a csodás esti tündérmeséket, a jó éjt puszikat. Köszönök neked mindent, hogy mikor rosszat tettem megbüntettél, mert lehet, akkor sírva visítottam, hogy miért? De örülök, hogy nem kényeztettél el. Köszönöm, hogy édesanyámnak hívhatlak, és hogy bármi van, segítesz nekem!