2013. augusztus 25., vasárnap

Vegyes,hosszabb idézetek

Én is szeretném.Mindennel együtt szeretném.Az értelmetlen civakodásokat,a hosszú sétákat,az éjjeli telefonálgatásokat,a jó reggelt üzeneteket.Aranyos képeket szeretnék veled,fogni a kezedet,vacsit csinálni neked,kicsimnek hívni. A viccelődéseket,a bírkózásokat,a harcokat. Egyike szeretnék lenni azoknak az elválaszthatatlan pároknak,akiktől az emberek azt kérdezik "Ti még mindig együtt vagytok?". Ez az amit szeretnék. Veled! ♥

Komoly kapcsolat...?Én nem komoly kapcsolatot akarok. Tudod mit szeretnék?Egyetlen dolgot,boldognak lenni, a másik felemmel,aki nem teherként éli meg mindezt.....aki nem érzi rabságnak,hogy kapcsolatban van velem,aki szabad lehet mellettem,akivel elmehetek sétálni,akivel beülhetek egy kávézóba,akivel elmehetek egy moziba,akivel együtt fotózunk,jókat beszélgetünk,iszogatunk,nevetünk,elmegyünk bulizni,jókat szeretkezünk,fantáziálunk,megvalósítjuk,összebújunk,elmegyünk nyaralni,elmegyünk egy jó baráti társaságba,és még folytathatnám....és mindezt úgy,hogy mindkét fél megtarthatná a saját életét....a saját barátait...jövünk-megyünk,együtt is,külön is!


Tudod mit szeretnék?
Feküdni a karjaid között,beszélgetni,nevetni veled,azután pedig a szíved dobbanását hallgatva elaludni...



Szóval szereted? Tudod mi az,szeretni? Mikor valaki a könnyeit adja más mosolyáért. Nem az,hogy mikor neki úgy van kedve eldobja,mikor pedig úgy,akkor visszahívja,újra belerúg,belemar,eltiporja ami köztük van. Ez nem szeretet. Tanuld meg a különbséget szeretet és használat között...
És ne tedd tönkre...

Még mindig hiszek benne,hogy egyszer csak hirtelen írsz nekem és bevallod az érzéseidet,amiket eddig elrejtettél. Ugyanazokat,amiket én is érzek. Hogy emlékszel minden kis aranyos dologra,amit érted tettem,és minden butaságra,amit mondtam. Hogy csak úgy írsz és azt mondod,én vagyok az egyetlen,akit akarsz. Az egyetlen,akire gondolsz. Szeretném,ha azt mondanád,hogy az egyetlen ok,amiért elmentél,hogy féltél az érzéseidtől,vagy túlságosan is akartál engem. Csak valamit,ami még mindig odadadná a legcsekélyebb darabka reményt.


Sajnálom...Sajnálom,ha én nem írok Neked,akkor te sem írsz,mert neked a büszkeséged mindig fontosabb,mint én. De tudod mit? :) Hagyjuk is a fenébe. Nyert a büszkeséged,beleuntam,hogy állandóan én írok. Furcsa,de megutáltattad magad velem, csupán azzal,hogy nem írtál. És furcsa,de ÖRÜLÖK NEKI,hogy így alakult.

-Hiányzol.
-Te is hiányzol.
-Akkor gyere ide. Szeretnék még egy éjszakát. Melletted szeretnék aludni mégegyszer. Érezni akarom a szívverésed. Azt szeretném,hogy a fejed a mellkasomon legyen,és a kezeim körülötted. Úgy szeretnék csinálni csak egy éjszakára,mintha nem basztuk volna el az egészet. Mintha még mindig az enyém lennél.


Nem kell túlkomplikálni. Ha egy fiú látni akar,ő keres. Ha veled akar lenni,megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára,tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is,akinek a figyelméért harcolni kell,az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés,játszma,és buta hisztériák nélkül,tisztán csak úgy belehuppanak az öledbe,amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy,hagyd. Ha megteszi,fogadd el. Aki elmegy,az nem a tiéd!

Engedd meg,hogy felfrissítsem a memóriád. Én voltam az egyetlen,aki meghallgatta a próblémáid. Én voltam az egyetlen,aki figyelt rád. Csak én álltam melletted,amikor mindenki mondta,hogy hagyjalak. Én álltam ki érted. Én voltam az egyetlen,aki szeretett,annak ellenére,hogy semmi okot nem adtál erre. Én voltam az egyetlen,aki ott volt neked,amikor senki más...


Figyelj, tudom,hogy elszúrtam. Nem mentegetőzöm,mert tudom,hogy hibáztam. Viszont azt is tudom,hogy nekem csak te kellesz,és addig fogok küzdeni,amíg meg nem bocsájtasz nekem.

Ma este is vele álmodtam...Csak tudnám miért?! Miért jár mindig ő a fejemben?! Egész nap várom,hogy írjon,de ő 1 óránként ír...Vagy csak nekem tűnik annyinak? Miért várat így meg? Talán ő nem érzi azt,amit én? Nem tudhatom.. De a bókolásai meg minden arra mutat,hogy tetszem neki..De amikor mindig egy  találkozásra kerülne a sor, lemondja előtte 2 órával...Fél tőlem! Valószínüleg fél..De mitől? Mit tehetek vele?  Vagy csak a szerelemtől fél..Hogy szerelmes lesz belém és utánna fél elveszíteni. Fél attól,hogy én leszek a mindene,hogy mindenhol engem fog látni és ölelget,lágy csókjaival kényeztet. Fél tőle. Fél a szerelemtől. Akárcsak minden ember.

Csak nézni,ahogy a dolgok megváltoznak,miközben te csak annyit akartál,hogy a régiek maradjanak. Vicces,de butaság is,hogyan akarsz egyszerre mindent és semmit. Őrültség,amikor elakarod engedni,de még mindig kitartasz mellette,és amikor pedig tovább akarsz lépni,de ott maradsz,ahol elkezdted. Amikor az érzések jönnek és mennek és nem tudod eldönteni,hogy mit akarsz. Amikor annyi mondanivalód van,de nem tudod,hol kezd el. Amikor annyira akarod őt az életedben,de csak annyit tehetsz,hogy egyre messzebbre és messzebbre lököd magadtól. Nehéz visszagondolni,hogy milyenek voltak a dolgok régen,aztán rájuk nézni,hogy milyenek most,és ráébredni,hogy a dolgok már mások és soha nem lesznek már ugyanolyanok,mint akkor.


Az ember csak akkor szerelmes,ha valami elérhetetlen után vágyódik. És most nem a plátói szerelemre gondolok. Az más. Arra gondolok,amikor nem tudod megfejteni a másikat,nem tudod ő mit gondol,mit érez,de azt tudod,hogy van valami. Aztán mégsem történik semmi. Eltervezel valamit,megálmodsz pillanatokat,találkozásokat,mondatokat,vallomásokat,csókokat,öleléseket,és nem történnek meg. Soha sem az történik,amit eltervezel. És ilyenkor mit érzel?  Hatalmas csalódást. Összetörsz,lehet,hog nem tudatosan,de folyton csak azt kérdezed magadtól vagy az élettől: -Miért nem történik meg végre egyszer úgy,ahogyan én tervezem. Annyira boldoggá tenne...

Anyu !
Köszönöm, hogy megszülethettem, és mikor karjaidban voltam, mosolyogva elsírtad magad. Köszönöm, hogy felneveltél,és hogy mind végig nagyon szerettél. Köszönöm szépen azokat a csodás esti tündérmeséket, a jó éjt puszikat. Köszönök neked mindent, hogy mikor rosszat tettem megbüntettél, mert lehet, akkor sírva visítottam, hogy miért? De örülök, hogy nem kényeztettél el. Köszönöm, hogy édesanyámnak hívhatlak, és hogy bármi van, segítesz nekem!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése